A BKK járatai mostanában tele vannak, azzal, hogy a közösségi közlekedéssel élvezetesebb, barátságosabb és sokkal kellemesebb az utazás. Tulajdonképpen ez így is igaz, hiszen valóban elég kényemesek az új buszok, a metrókon is van hely és az egybenyitott terű tömegközlekedési eszközök is igen praktikusak. Azonban van olyan dolog, amit a kényelem és a gyorsaság sem tud kárpótolni.

<elolvasom>

Kicsit rövidebb fejezet lett, mint az eddigiek, de fordulatokat vittem bele bőven, remélem élvezni fogjátok! :) Egy kis ízelítő:

"Ekkor kopogtak az ajtón.

- Kit hívtál át Dóri? A szobafogság arra is vonatkozott, hogy hozzád sem jöhet senki.

- Anyu én sem tudom ki az. Kriszta elutazott a héten, és rajta kívül senki nincs akit át szoktam hívni.

Tanácstalanul néztünk egymásra, majd mikor újra kopogtak anyu állt fel, és indult el ajtót nyitni, hátha valami hivatalos ügy. Anyu elhalkuló csoszogása után hallottam, ahogy az ajtó nyikorogva kitárul a látogató előtt."

Tovább olvasom>>>

Sziasztok! Ma sikerült feltöltenem az új típusú regény kezdeményem első és második fejezetét. Miről is szól?

Alapvetően a történet főszerelpője egy átlagos magyar lány, aki Budapesten lakik, és a legnagyobb álma, hogy valaha topp modell lehessen. Erre alkalma is nyílik, de cseppet sincs könnyű a dolga. Apja folyamatosan egyre nagyobb terheket ró az elhagyott családtagjaira, a főszereplőm legjobb barátnője, talán mégsem az akinek gondoljuk, és a verseny sem az a tiszta és sportszerű vetélkedés, mint amire Dóri számított! Hogy mégis topp modell lesz e, és eljut e Japánba, New Yorkba, és más nagynevű városokba és országokba?

A második fejezet tartalmából:

"- Oh, tehát akkor mégis csak jól láttam azt a plusz nullát a végén. Amúgy meg sajnos fogalmam sincs, hogy őszinte legyek. Valami külföldi cégtől jött, és apád neve áll rajta. – Anyu nagyot sóhajtott, majd szemüvegét visszatéve a tokba felállt, és folytatta az ebéd elkészítését. Nem is értem, hogy nem lehetett mérges. Engem majd szét vetett az ideg. Hogy képzeli ez az ember, hogy csak úgy küld nekünk egy hat számjegyes összeg befizetésére felszólító számlát?! Gyűlöltem azt az embert, akinek köszönetet kellett volna mondanom azért, hogy egyáltalán létezem. "

olvass tovább >>>

Ma ezt sikerült megfogalmazgatnom, és még ugyan kritikát nem kaptam rá, de azért láttam már, hogy volt aki legalább egy "tetszik" gombbal véleményezte, és köszönöm. Aki még nem olvasta, annak itt egy kis ízelítő:

"A többségünk megállt azon a kellemes középúton, amikor már ugyan használjuk a közösségi oldalakat, a telefont és az internetet, de nem hagytuk, hogy a személyes találkozókat, az igaz barátokat, a hobbikat és a párkapcsolatokat is helyettesítsék. Azonban tudjuk, hogy az internet segítségével, gyorsan, könnyen információkhoz juthatunk, ami esetleg munkaszerzésben, vagy az iskolai feladatokban igen hasznos szempont, így már mi sem vagyunk hajlandóak mellőzni az internet és a közösségi oldalak használatát, tehát mi is félig-meddig internet függőknek számítunk."

folytatásért Kattints

Még tegnap bővítettem atartalmat, és az Amazonas Partján című kis kezdetleges regényem korábbi 1. és 2. fejetetét is feltöltöttem! :) Kellemes olvasgatást és gyönyörűen szép hétvégét! :)